Deprecated: Function ereg_replace() is deprecated in /var/www/clients/client90/web3083/web/lap_alap.php on line 17
- aranyelet - sokoldal.hu



Bank
Ide menj
Videók és játékok
Cukik
Főoldal
Magyarázat
Toplista
Adatok
Bolt
Térkép
Újságos bódé
Templom
F. Zoltán profilja
Fórum
Galéria







SEMMI

Szereplők:

Pierre Anthon (Leiner Soma)

Agnes /narrátor/ (Aradi Sára)

Sofie (Bagossy Júlia)

Jan-Johan (Papp András)

Gerda (Bakos Lilla)

Frederik (Rozsáli Márton)

Elise (Kancsár Diána)

Nagy Hans (Bruckner Máté)

Ájtatos Kaj (Gombás Dániel)

Ole (Szelényi Márton)

Rikke-Ursula (Simola Rita)

Dagadt Henrietta (Rátki Annamária)

Kis Ingrid (Sonnevend Eszter)

Szép Rosa (Tóth Zsófia)

Richard

Laura (Nagy Krisztina)

Dennis (Balázs Sámuel)

Maiken (Donkó Dániel)

Sebastian

Eskildsen tanár úr (Borsós Hanna)

New York-i múzeumigazgató (Gaál Krisztina)


  1. Jelenet.

    Szín: Ünneplőruha, a 8/a tanulói évnyitó ünnepély után az osztályteremben ülnek. A fán egy tábla lóg, Eskildsen tanár úr előtte áll. A szereplők merevek.

Agnes: Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek, maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni a nyomát – az osztályteremből és a fejünkből egyaránt – valami azért még is megmaradt bennünk Pierre Anthonból. Talán ezért történt később minden úgy, ahogy.

/szereplők kimerevednek/

Eskildsen tanár úr: Gyerekek! Örüljetek a mai napnak! Iskola nélkül vakáció se lenne!

/nevetés/

Gerda: /Laurának/ Idén is elsüti. /hülyén röhög/

Pierre Anthon: /feláll/ Semminek sincs értelme, ezt rég óta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. /meghajol, összepakolja a dolgait, felénk biccent és ki a teremből/

/csend, összenézés, szereplők lemerevednek./

Agnes: A kellemetlen csend azt sugallta, hogy a többiek is észrevették azt, amit én. Mindenki azt várta tőlünk, hogy vigyük valamire az életben. Valamire vinni kell, ez pedig azt jelenti, hogy leszünk valakik. De ezt senki nem mondta ki hangosan. Halkan se. Megijedtem. Féltem Pierre Anthontól. Félelem. Még több félelem. Annál is több félelem.

/átrendezés a következő jelenethez/

     

  1. Jelenet:

    Szín: Pierre Anthonék háza előtti szilvafánál. Pierre Anthon a fán ül, Agnes előtte áll. Szereplők merevek.

Agnes: Pierre Anthon azért hagyta ott az iskolát, hogy a szilvafa tetején üldögéljen és éretlen szilvával dobálózzon. Némelyik eltalált minket. Na nem mintha Pierre Anthon direkt ránk célzott volna. Csak véletlenül fordult elő, néha-néha. És kiabált is utánunk minden félét.

/kimerevednek a szereplők/

Pierre Anthon: /kiabál/ Minden mindegy! Mert minden csak azért kezdődik el, hogy egyszer véget érjen! Születésetek pillanatában haldokolni kezdtek! És így van ez mindennel! A Föld négymilliárd-hatszázmillió éves! De ti legfeljebb csak száz évesek lesztek! Az a pár év nem éri meg a fáradtságot! Minden egy nagy színjáték és arra megy ki az egész, hogy mindent úgy csináljunk „mintha” és a „minthába” legyünk a legjobbak!

/lemerevednek a szereplők/

Agnes: Pierre Anthon eddig semmi jelét nem mutatta arra, hogy ő lenne közölünk a legokosabb, de ez hirtelen mindannyiunk számára világossá vált. Mert volt abban valami amit mondott. Még ha ezt nem mertük bevallani senkinek. Még magunknak se. Nem akartunk ilyen világban élni, amelyről Pierre Anthon beszélt.

/kimerevednek/

Sofie: /bejön/

Pierre Anthon:/megdobja Sofiet két szilvával/

Sofie: /dühösen/ Te meg csak ülsz ott és bámulsz a levegőbe! Az talán jobb?

Pierre Anthon: Nem a levegőbe bámulok. Gyakorlom a semmittevést.

Sofie: De, pontosan azt csinálod, a fenébe is, bámulsz a levegőbe!

Pierre Anthon: /kiabál/ Pár éven belül mindannyian halottak vagytok, semmik, akiket elfelejtenek! Úgyhogy ennyi erővel már most is elkezdhetem gyakorolni, hogy milyen is az!

/lemerevednek a szereplők/

Agnes: Ekkor jöttünk rá, hogy Pierre Anthon-t le kell hoznunk a fáról, valahogyan.

/átrendezik a színt a következő jelenethez/


  1. Jelenet:

    Szín: Focipálya. A szereplők merevek. Mindenki ott van Dagadt Henrik kivételével.

Jan-Johan: Tennünk kell valamit! Nem mehet így tovább!

Rikke-Ursula: /szerelmesen bámul Jan-Johanra/ Igen!

Szép Rosa: Biztosan le fog jönni onnan, ha beköszönt a tél és elfogy a szilva.

Ole: Vagy meg kéne verni!

Jan-Johan: Ez nem túl jó ötlet...

Ájtatos Kaj: Imádkoznunk kell a Miurunkhoz!

Ole: /majdnem nekiugrik/ Fogd be a pofád!

Kis Ingrid: Be is panaszolhatnánk Pierre Anthont Eskildsennél... Vagy az igazgatónál.

Ole: /vihog/ Az igazgatónál?

Jan-Johan: Nem tehetünk panaszt senkinél, mert el kellene mondanunk, hogy miért panaszoljuk be Pierre Anthont és el kellene mesélnünk miket kiabál utánunk. És ezt a felnőttek nem néznék jó szemmel.

/csend/

Ole: Dobáljuk meg kővel!

/helyeselnek, felállnak, köveket keresnek, sutyorognak, átrendezik a termet a következő jelenethez/


  1. Jelenet:

    Szín: Pierre Anthon szilvafájánál. Pierre Anthon ül a fán, a többiek körbe állják a fát és a hátukat látjuk. Mindenkinek kövek vannak a kezébe.

Jan-Johan: Mindenki legalább két követ dobjon!

/Maiken, Rikke-Ursula és Sofie dobnak. Célt tévesztenek./

Pierre Anthon: Csak nem ijedtetek meg a semmitől?!

/Richard dob, nem talál/

Pierre Anthon: Én a semmiben ülök és sokkal jobb a semmiben ülni, mint valamiben, ami valójában semmi!

Agnes: /dob, nem talál/

Pierre Anthon: Mi van, Agnes? Ennyire nehezedre esik elhinni, hogy semminek sincs értelme?!

Agnes: /dob, eltalálja/

Pierre Anthon: Aúú! Az egész élet egy színjáték, amibe jók akartok lenni! Ha az egésznek semmi értelme, miért nem kezdjük rögtön a semmittevéssel?

Ole: Nem is színjáték!

Richard: Nem, nem az!

Pierre Anthon: Vajon mi a fenéért olyan nagyon fontos megtanulni, hogy mondjuk: szépen-köszönöm-az-ebédet vagy jó-napot-kívánok-tanító-úr, mikor hamarosan úgy is meghalunk és a jövés menés helyett itt is lehet üldögélni egy fán, szilvát enni, a semmi részévé válni?

/mindenki rendszer nélkül kezdi el dobálni egyszerre Pierre Anthont, majd lemerevednek/

Agnes: Másnap reggel csönd honolt a szilvafán. Nyertünk! Édes a győzelem. Ám harmadnap újra ott ült Pierre Anthon a szilvafán, ragtapasszal és új fegyverekkel felszerelkezve.

/kimerevednek/

Pierre Anthon: Ha megtanultok valamit, akkor is lesz a világon valaki aki jobban tudja nálatok! Tehát az egésznek semmi értelme!

Szép Rosa: Fogd be a szád! Én igenis leszek valaki! Híres divattervező leszek...

Pierre Anthon: /lesajnálón/ Hát persze. Magassarkú cipőkben fogsz rohangálni és nagyon menő, meg elegáns leszel. És másokkal is elhiteted, hogy nagyon menők, meg elegánsak, ha olyanok mint te. De rá fogsz jönni, hogy belülről te is csak SEMMI vagy.

Sofie: /Jan-Johannak/ Be kell bizonyítanunk Pierre Anthonnak, hogy igenis vannak dolgok, amelyek számítanak.

Jan-Johan: Holnap újra összehívlak titeket a focipályára.

/átrendezik a színt a következő jelenethez/

     

  1. Jelenet:

    Szín: Fűrésztelepen, a pajtában. A szereplők lemerevedve ülnek körben.

Agnes: Sofie-ék sárga meszelt háza mögött mező húzódott, régi fűrészteleppel. A fűrésztelepen álló pajta düledezett. Betört ablak, lyukak, de azért még egyben volt. Nekünk pont egy ilyen hely kellett. A nagyszünetben mindenki odaadta az apróját Jan-Johannak, aki vásárolt belőle egy kódos lakatot. Most már volt főhadiszállásunk, lakatunk.

/kimerevednek/

Jan-Johan: Azért be kell vallanunk, hogy még is vannak dolgok, amik igazán fontosak nekünk. Amiktől nem szívesen válnánk meg.

/helyeselnek/

Dennis: Igen. Én is erre gondoltam. Ezért elhoztam a szerepjátékos füzeteimet, amiket kívülről fújok és újra és újra el szoktam őket olvasni. Ezeket feláldoznám az ügy érdekében. /odaadja Jan-Johannak a szerepjátékos könyveit/

Ole: Ez mind szép és jó, de négy darab hiányzik a sorozatodból, Dennis!

Dennis: Törődj a magad dolgával, Ole! Ennek nem ez a lényege...

Jan-Johan: Ebből is láthatod mennyire fontosak neked a könyveid. És hát nem abban egyeztünk meg, hogy azt gyűjtsük össze, ami a legeslegfontosabb számunkra, hogy meg tudjuk mutatni Pierre Anthonnak, hogy az életnek van értelme?

/helyeslés/

Dennis: /mérgesen beadja a könyveit, majd Sebastianhoz fordul/ Sebastian! Akkor te is add be a horgászbotodat! Neked az jelent a legtöbbet!

Sebastian: Csak akkor, ha Richard is beadja a fekete focilabdáját!

Richard: Laura, a papagájos fülbevalódat!

/beadják/

Agnes: Ennek így semmi értelme sincs!

Gerda: Úgy véled? /nevet/ A szandálodat!

Agnes: /riadt/

Laura: Agnes, a szandálodat!

Agnes: Nem lehet! Anyukám rá fog jönni és akkor a felnőttek megtudják az egészet.

Sebastian: Azt hiszed nekünk könnyebb? Mit gondolsz, apámnak mit mondok majd a horgászbotról?

Laura: És a fülbevalóm?

Dennis: És a könyveim?

Richard: És a focilabdám?

Agnes: /kelletlenül odaadja a szandálját a halomra/


  1. Jelenet:

    Szín: Gerda szobája. Gerda és Agnes Kisoszi, a hörcsög ketrecénél ülnek. Gerda merev.

Agnes: Elhatároztam, hogy bosszút állok Gerdán. Három napomba telt mire rájöttem Gerda gyengéjére. Ezalatt iszonytatóan kedvesen viselkedtem vele. Sohasem bírtam Gerdát. Beszéd közbe köpködött és idiótán vihogott. Ráadásul bántotta Rikke-Ursulát, aki a barátnőm volt és a haját hat kék copfba hordta. Gerdával hajgumit cseréltem, fiúkról sutyorogtam. Gerda szülei elváltak és a harmadik napon az apja házába hívott el. Itt láttam meg a sarokban egy hatalmas ketrecet, benne egy apró hörcsöggel, akit Kisoszinak hívtak.

/Gerda kimerevedik/

Gerda: Látod milyen aranyos?

Agnes: Be kell szolgáltatnod Kisoszit a Fontos Dolgok Halmába!

Gerda: Nem! Azt már nem!

Agnes: Nincs mese!

Gerda: /sír/ Te vagy a legundorítóbb alak, akit ismerek!

Agnes: /megragadja a ketrecet és kiviszi a képből/

Gerda: /sírva ki megy a másik irányba/

/átrendezik a színt a következő jelenethez/


  1. Jelenet:

    Szín: Fűrésztelepi pajta. Körben ülnek, a halom mellett. Merevek.

Agnes: Gerda volt a következő. Nem volt valami ötletes, Maikentől kérte az autó modellező készletét. Maiken autószerelő szeretett volna lenni, két évig spórolt erre a készlere. De Gerdától annyira nem volt ötletes.

Maiken: /kimerevedik, majd beadja a halomra a teleszkópját, visszaül és lemerevedik/

Agnes: Maiken viszont telibe talált. Frederiktől kérte a dán zászlót. Frederik szülei házasok voltak, Frederik elegáns volt és hitt a Dán királyi családban. A házuk kertjében állt egy zászlórúd, egy dán zászlóval, amit Frederik minden reggel felvont és este leeresztett.

Frederik: De hát a dán zászlót nem lehet! Az szentségtörés! Az maga Dannebrog!

Ole: /fenyegetően/ Eredj! Hozd!

Frederik: /kimegy, majd visszajön egy nagy zászlóval a kezében és szomorúan teszi a halomra/

/lemerevednek/

Agnes: A Fontos Dolgok Halma egyre nőtt. Piperkőc Werner a naplóját adta le, Kis Ingrid a mankóját. Még Dagadt Henriettát, a biosztanárunk lányát is rávettük, hogy lopja el a szertárban lévő formalinkígyót, amit az apja rengeteg pénzért szerzett meg, majd adományozott az iskolának.

/kimerevednek/

Ole: Elise a kisöccsét szolgáltassa be!

/csend/

Laura: De hát Elise öccse meghalt! Azt akarod, hogy ássuk ki a...

Ole: Igen! Méghozzá éjjel!

Elise: De... ilyet nem lehet!

Rikke-Ursula: Elise! Soha nem szeretted az öcsédet, mert születésétől fogva beteg volt és a szüleid elhanyagoltak miatta.

Elise: Nem azért... De ezt egyszerűen nem szabad csinálni.

Ole: Nem arról van szó, hogy szabad-e, vagy nem. Egyszerűen megcsináljuk és kész.

Ájtatos Kaj: Ez szentségtörés! Csak magunkra haragítanánk az Úrjézust! A halottaknak békében kell nyugodniuk!

/csend/

Ole: Hat emberre lesz szűkség. Négyen felváltva ásnak, ketten őrködnek. A hatból az egyik én, a második Elise lesz. A többit kisorsoljuk.


  1. Jelenet:

    Szín: Temető. Libasorba trappolnak a temetőben. Elöl Elise, mögötte Ole, mögötte Ájtatos Kaj, mögötte Richard, végül Agnes. Agnes és Elise kezében zseblámpával világít.

Ájtatos Kaj: Ole...Sorsoljunk újra, én inkább nem akarom ezt, jó?

Ole: Kaphatsz egy pofont!

/megérkeznek a sírhoz, Elise és Agnes a színpad két szélén örködnek, a fiúk elkezdenek ásni, kiemelik a földből a sírt, majd visszateszik a földet. Amikor végeznek, megkondul a harang/

Richard: /ijedten/ Már éjfél van, siessünk gyorsan!

/felkapják a sírt és ki/


  1. Jelenet:

    Szín: fűrésztelepi pajta. Fontos Dolgok Halma mellett ülnek, aminek a koporsó is része már.

Frederik: Ez azért nem semmi! Egészen megnőtt tőle a halom jelentőssége... Bár a dán zászlóm...

Elise: /mérgesen/ Senkit nem érdekel a dán zászló! Ja és még valami... Rikke-Ursula haja!

Rikke-Ursula: /hat copfjához kap/ Ne...!

Richard: Nálam van olló! /nevet/

Elise: Ketten fogjuk levágni!

/Elise, Rikke-Ursula, Hussian ki, többiek lemerevednek/

Agnes: Rikke-Ursula többé már egyáltalán nem is volt Rikke-Ursula.Lehajtott fővel járkált és úgy nézett ki, mint akit a bolondokházából szalasztottak. Ő volt soron, de nem volt nagy ötlete. Nagy Hans neonsárga biciklijét kérte. De az amit Nagy Hans kért Sofietól az rettenetes és visszataszító volt. Csak is egy fiúnak juthatott ilyen eszébe...

/kimerevednek/

Nagy Hans: Honnan tudjátok, hogy nekem nem ugyanazt jelenti a neonsárga bickilim, mint Sofienak a szüzessége?

Sofie: /veszettül rázza a fejét/

Jan-Johan: Tényleg nem tudhatjuk...

Nagy Hans: Én fogok segíteni a beszolgáltatásban. Velem lesz még négy fiú és itt, a fűrésztelepi pajtánál. Ti meg mind hazakotródtok! És aki segíteni próbál Sofienak szökni, az...


  1. Jelenet:

    Szín: Iskola. A gyerekek csendben ülnek, Eskildsen tanár úr órát tart. Sofie sápadtan remeg.

Eskildsen tanár úr: Ebben az évben egészen különösen viselkedik ez az osztály! Nem értem! Ilyen csöndet az órámon még nem pipáltam! Máskor be nem áll a szátok!

/lemerevednek/

Agnes: Nem tudom pontosan mi történt azon a délutánon amikor Nagy Hans segített Sofienak beszolgáltatni a szüzességét. Sofie nem beszélt róla senkinek, csak furcsán járt, mint akinek minden lépése fájna. Erősnek és megközelíthetetlennek tűnt. Bizonyára szörnyű élmény volt, mégis valami jelentőségteljes dologhoz adott kulcsot. Talán a legjelentőségteljesebbhez? Már nem sokan voltak hátra, és Sofie volt soron. Sofie ájtatos Kajtól a templomban álló Jézus szobrot kérte. A keresztre feszített Jézus szobor nem csak Kaj mindenható istene, hanem a templom leginkább csodált tárgya is volt egyben.

/átrendezik a teret a következő jelenethez/


  1. Jelenet:

    Szín: Templom. Ájtatos Kaj elbújik a Jézus szobor mögött.

/Jan-Johan, Rikke-Ursula, Frederik és Dennis belépnek/

Jan-Johan: Előjöhetsz Kaj! Mi vagyunk!

Ájtatos Kaj: /sírva előjön/ Kérlek titeket, ne tegyétek ezt! Könyörgöm!

Jan-Johan: Csend legyen! Dennis! Maradj itt és vigyázz rá!

/Dennis és Ájtatos Kaj leülnek a földre, Ájtatos Kaj sír, Jan-Johan, Frederik és Rikke-Ursula odalépnek a Jézus szoborhoz/

Dennis: Kaj! A csillagvizsgáló távcsövembe még egyszer sem pillantottam meg Jézust, se Istent, akármennyire kerestem! Es ezzel a világ nagy asztrofizikusai is így jártak!

Ájtatos Kaj: /sír és befogja a fülét/

/Jan-Johan és Frederik megpróbálják leszedni Jézust, majd egyszer csak lezuhan/

Ájtatos Kaj: /sír/ Ilyet nem szabad tenni!

/Jan-Johan és Frederik megpróbálják megemelni a szobrot/

Jan-Johan: Gyertek ti is, segítsetek! Te is, ájtatos Kaj!

/nagy nehezen felemelik, közben ájtatos Kaj sír/

Ájtatos Kaj: Szentségtörés! A pokolra juttok mind!

Jan-Johan: Fogd be a pofád, nem pont Jézus mondta, hogy minden bűn megbocsájtatik, feltéve ha hisznek Jézusban?

Ájtatos Kaj: /elmosolyodik/

/ki, átrendezik a teret a következő jelenethez/


  1. Jelenet:

    Szín: fűrésztelepi pajta. Ott áll mindenki, a Jézus szobrot próbálják a halomra tenni.

Jan-Johan: Mit csináljunk vele? Nem lehet felállítani! Túl nehéz!

Ole: Egyszerűen aprítsuk fel kisebb darabokra.

Ájtatos Kaj: /üvölt/ Nem!

Agnes: Le kell fektetni. Végül is egy fekvő Jézushoz is tudsz imádkozni, nem?

/lefektetik a szobrot/

Ájtatos Kaj: /dühösen/ Bűnhődni fogtok mind! Most viszont én vagyok a következő. Azt akarom, hogy Szép Rosa vágja le Jan-Johan jobb mutatóujját!

/csend, mindenki riadtan nézi ájtatos Kajt/

Ole: Ne hülyéskedj, Kaj...

Rikke-Ursula: Ilyet nem lehet kérni! Jan-Johan nem veszítheti el az ujját! Ő úgy tud Beatles dalokat gitározni és énekelni, hogy majdnem olyan mint az igazi!

Ájtatos Kaj: De igen! Szép Rosa nem bírja a vérnek a gondolatát sem, úgy hogy elég nagy feladat lesz neki!

Sebastian: Találj ki valami értelmeset, jó?

Ájtatos Kaj: Miért, Jan-Johan jobb mutatóujja nem elég fontos talán?

/csend/

Sofie: Mindenkinek meg lett az akarata. És ha ájtatos Kaj ezt akarja, akkor nincs mese! Így két legyet üt egy csapásra és a Fontos Dolgok Halma is hamarosan kész lesz! És akkor elmehetünk Pierre Anthonért...

 

/lemerevednek/

Agnes: Jan-Johant nem érdekelte. Nem érdekelte a halom, se semmi. Egyszerűen nem akarta a jobb mutatóujját odaadni. Az az igazság, ha nem Jan-Johan lett volna az osztály főkolomposa, aki mindenről döntött, aki jól gitározott, akkor talán hagytuk volna, hogy megússza. De így nem.

/kimerevednek/

Gerda: Ki kéne takarítani. Ilyen koszba nem hívhatjuk Pierre Anthont.

Richard: Jó ötlet!





www.aranyelet.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!